ESTI MESE

Mese a portáshatalomról, avagy kis magyar sofőr-lélektan

Savoya park, Budafok, 2010
A villamos és a busz végállomása egymástól 200 méterre. Miért? Költői. Indulás félóránként. Miért? Ez is költői. A 20:58-kor befutó villamos elaraszol a 21:00-kor induló busz mellett, majd gurul 200 métert oda, ahol semmi sincs. A buszvezető kedélyesen átmosolyog a busz utasaira, akik nem is sejtik, hogy kreatív menetrendtervezők és kicsinyesen rosszindulatú buszsofőrök társasjátékának kiszolgáltatott bábúi. A villamos berobog nyughelyére, a terepasztal apró bábúi szaladnak, reménykedve szaladnak, hiszik, hogy kilencven másodperc alatt megtehető 200 méter. Megtehető, persze, de a buszvezető terveiben nem ez szerepel, stratégiája nem erre épül. Nagyvonalúan kicsit előbbre hozza az indulást, bevárja a szaladókat, majd gonosz rutinnal éppen az orruk előtt becsukja az ajtókat és elégedett mosollyal az arcán startot vesz. A vesztesek ekkor már azonosítják a mosoly természetét, ez bizony nem a kedélyes fajtából való. Ennek egy hízott máj a gazdája.
A vesztesek - mint mindig - jobb híján beletörődnek a vereségbe.
Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz van alul.

A következő versenyző, aki fél óra múlva mérettetheti meg magát, dagadó kebellel gyakorol kegyet: beengedi járművébe a lihegőket. Büszke a bajtársára, az ő vére, egy alom.

A hős pedig viszi az eredményét, boldog, mert ma sem talált rajta fogást a közérdek.
Persze ne gondoljuk, hogy az ő öröme teljes, hogy ő most beérkezett: homlokát bosszúság redőzi, sikerült a manőver, de az eső az ő visszapillantó tükrét sem kímélte, rosszindulatú vízcseppek akadályozták abban, hogy számba vehesse legyőzöttjeit. Vajon elég idősek voltak-e? Volt-e köztük terhes asszony, vagy legalább egy mozgássérült??? Ez így nem az igazi. Hát hogy legyen így boldog a harcos? Az azért megnyugtatná, ha tudná, hogy valamelyik csapattársa legalább lefröcsköli ezt a csőcseléket. Mi is megnyugodhatunk, mert előbb vagy utóbb biztosan.

Fél óra múlva a második versenyző már alig tudja tartani a szilaj paripát (Ikarusz), de a horizonton nem akar feltűnni villamos...ez a nap már tönkrement.
A vesztesek pedig csendben hazatérnek, hogy kipihenjék magukat és másnap újult erővel vethessék magukat ab ovo vesztes küzdelmekbe sofőrökkel, portásokkal, ügyintézőkkel, telefonrobotokkal és más gigászokkal.

Jó éjszakát gyerekek!

...a sofőrök meg kinyalhatják!

(Természetesen tisztelet a munkájukat tisztességesen és jóindulatúan végző nagy számú kivételnek!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.