Teddy Wilson (eredeti nevén Theodore Shaw Wilson) 1912. november 24-én látta meg a napvilágot a Texas-i  Austin városában. Zongorázni és hegedülni tanult a Tuskegee Intézetben, az Alabama-i Tuskegee-ben. Lawrence „Speed” Webb bandájában ismerkedett meg a zenekari játékkal, később Louis Armstrong partnere volt, majd a hozzá hasonlóan „aluledukált” Earl Hines „Hines’s Grand Teracce Café Orchestra” elnevezésű együttesében dolgozott. 1933-ban csatlakozott a nagyszerű szaxofonos-trombitás, többszörös Grammy-díjas zeneszerző, Benny Carter bandájához, amely a beszédes „Choclate Dandies” nevet viselte. 1935 igazi mérföldkő volt Teddy Wilson életében, hiszen ekkor lett a legendás szvingkirály, Benny Goodman partnere. A jazztörténet egyik legismertebb zenekara, a „Benny Goodman Trio” névsora: Benny Goodman – klarinét, Teddy Wilson – zongora, Gene Krupa – dob. Eleinte big band koncertek szüneteiben léptek fel. Ez a szakmai kapcsolat a szving királyával döntő jelentőségűnek bizonyult Wilson pályáján, hiszen óriási ismertséget hozott. számára. Ugyan nem volt egy színpadias jelenség, mindig a háttérben maradt, hűségesen kísérte, szolgálta a szólistát, eleganciájával, briliáns technikájával, az addig megszokottnál kecsesebb billentésével mégis hamar belopta magát a közönség (és a kollégák) szívébe. Wilson szereplése a trióban nem kizárólag zenei értelemben volt rendkívül fontos, ugyanis Teddy Wilson volt az a fekete muzsikus, aki első ízben lépett színpadra fehér művészekkel együtt. A trió később négytagúvá vált, a vibrafonos Lionel Hampton csatlakozásával létrejött a legendás „Benny Goodman Quartet”. Muzsikájukat megannyi csodálatos koncertfelvétel őrzi.

A sok-sok jazzmuzsikusnak munkát adó producer, Louis Armstrong későbbi menedzsere John Hammond 1935-ben a Brunswick kiadónál egy szerződést ajánlott Wilson-nak, amely kontraktus szerint a „nap slágereit” kellett lemezre rögzíteni olyan nagyszerű énekesekkel, mint Billie Holiday, Lena Horn és Helen Ward. Ennek a munkának ötven csodálatos felvétel lett az eredménye, köztük Billie Holiday legnagyobb sikerű felvételeivel. Ezekben az években a felvételek készítése mellett természetesen rendszeresen fellépett, ráadásul a kor legnagyobb muzsikusai, többek között a szaxofonos Lester Young és Coleman Hawkins, a trombitás Roy Eldridge és Charlie Shavers, a vibrafonos Red Norvo, a trombitás Buck Clayton és a szaxofonos Ben Webster oldalán.

Hallgatva az elvárásokra, 1939-ben Wilson megalakította a később rövid életűnek bizonyult saját big band-jét, később pedig, 1940-től 1944-ig saját szextettjével a Café Society-ben dolgozott. Az 1950-es években a legnevesebb jazziskolában, a Juilliard School-on tanított. 1955-ben saját magát alakította az egykori főnökéről szóló Hollywood-i moziban, a „The Benny Goodman Story” című filmben. Később az egyik amerikai televízió csatorna „Dick Cavett Show” című produkciójának zenei vezetője lett.

A huszadik század hatvanas éveitől kezdve Wilson csendesen élt New Jersey-ben. 1986-ban bekövetkezett haláláig szólistaként és vendégművészként járta a világot. Alig lehet olyan jazzcsillagot találni, akivel ne muzsikált volna. A hetvenes években Magyarországra is eljutott, ahol egy ízben magyar jazzmuzsikusokkal lépett fel. A szerencsés kollégák Berkes Balázs nagybőgős és Kőszegi Imre voltak. (Kőszegi Imre a mai napig emlegeti, hogy Teddy Wilson csak dobseprűt engedett neki használni.)

Teddy Wilson megszámlálhatatlan albumon szerepel, neve garancia arra, hogy a lemezen briliáns, csendes, elegáns muzsikát fogunk hallani. Az „elegáns” jelzőt nem gondatlanságból használom ennyiszer, számomra ezt jelenti Teddy Wilson, zenei intelligenciát és eleganciát. Aki nem hiszi, járjon utána!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.